**Történelmi lecke: Futball és szerelem találkozása** A futball és a szerelem, bár első pillantásra eltérő világoknak tűnhetnek, valójában számos párhuzamot vonhatunk közöttük. Mindkettő tele van szenvedéllyel, kihívásokkal és emlékezetes pillanatokkal,
Az első mifelénk örök és nem éppen köszönetet érdemlő téma. Hogy kezdődött régen egy mese? Volt egyszer egy aranycsapat. Aranycsapat? Vagy inkább ezüst? És hová futottak a végén? Marseille... Valaha egy egész ország szorított nekik, aranylábú hőseinknek. Amikor győztek, az öröm kiáltása töltötte be a levegőt, de amikor vereséget szenvedtek el, a gyász fátyla borult ránk. Az érzelmek tengerében azonban valami fontosabb dologról feledkeztünk meg. Nem először, és nem is utoljára, mert a történelem spirálja mindig ugyanoda kanyarog.
Csokonai Attila nem felejt. És nála nem reklámfogás a foci szerepeltetése különös című "Lúdtojás a gólyafészekben" és még különösebb alcímű ("Fociálista reálista dokufikció") könyvében. Ami azért nem olyan rémisztő műfaj, mint amilyennek az irodalomtörténetileg értelmezhetetlen alcím ígéri. Sőt, aki valami hipermodern, feje tetejére állított abszurdot vár, az szerencsére csalódik. Kellemesen, mert magával sodorja a történet, Ami nem "fociálista". Még kevésbé "reálista" - esetleg realista -, s a legkevésbé fikció. Még ha írói fantázia szüleménye is. Igaz történet egy fiatalemberről, aki belekerül az 1945 utáni évek mindennapjaiba és próbálja megtalálni a helyét. Szerelmek és próbatételek közepette.
A történelem egy különös tükör, amelyben a közelmúlt kevésbé ismert, vagy éppen csak más szemszögből megközelített eseményei bontakoznak ki előttünk. Olyan történetek sorjáznak, melyek tele vannak kalanddal és tanulsággal. Számos olyan tény és név kerül előtérbe, amelyekre ma már alig emlékezünk, sőt, sok esetben még csak nem is tudunk róluk. Azok a személyek és események, akik egykoron formálták a sorsunkat, most újra a figyelem középpontjába kerülnek, akár akarjuk, akár nem. A múlt fontos szereplői, akiknek a nevét ma már inkább titokban tartjuk, vagy legalábbis nem emlegetjük, idézetekkel és bölcsességekkel szolgálnak. Őket szemináriumokon tanulmányoztuk, majd a rendszerváltás során sokan próbáltuk elfelejteni a hatásukat. De vajon ezáltal okosabbak lettünk? A válasz talán nem is olyan egyszerű. Most, ahogy a történelem szövedéke egyre inkább összeáll, felmerül a kérdés: honnan indultunk? Hová jutottunk el? A válasz megtalálása nem a szerző feladata, hanem a tiéd, kedves olvasó.
Szerencsére nem egy hagyományos iskolai oktatás vár ránk. A lesérült és korán sportkarrierjét félbehagyni kényszerült focista, Bella Miklós lesz az, aki megfogja a kezünket, és megosztja velünk életének izgalmas és fordulatos eseményeit. Az ő sikerei nem a zöld gyepen bontakoznak ki, hanem a szerelem rögös ösvényén. Ezért is illik rá a Bel Ami név, amely már önmagában is sejteti, hogy mindenütt képes felfedezni a gyönyör forrását. Egy orosz katonalány, Verocska varázsolja el Miklóst, akivel boldog, de nem mindennapi kapcsolat fűzi össze. Verocska nem csupán egy szép lány, hanem egy sokat szenvedett nép bátor és határozott képviselője. Az a mód, ahogyan belép Miklós életébe, és ahogy a kapcsolat végén, egy rövid levél kíséretében távozik, mindkettőjük számára emlékezetes pillanatokat hoz. Az együtt töltött másfél év örömei mellett Miklós számára még egy váratlan ajándék is érkezik: megtanul oroszul, így még gazdagabbá válik az élete.
Mennyi szerelem és mennyi fájdalom szövi át a város szövetét! A nagygazda lánya, Ágnes, aki a sors furcsa fintoraként képtelen megtalálni a helyét, tragikus házasságba lép, amely végül a temető mélyén találja meg végső nyugalmát. Ő és a nehezen megfogant gyermek egy új életet kezdenek, de nem a megszokott értelemben. A temető csendjében keresnek menedéket, ahol a múlt árnyai és a jövő reményei keverednek. A városban számos más történet is bontogatja szárnyait, mindegyik egy-egy szelet a történelem tortájából, amely a szerelem és a veszteség keserédes ízét hordozza. Rick Júlia, a deportálás elviselhetetlen élményével, Miklós életének sötét foltja lesz, amikor megosztja vele a fájdalmát. A rákosista férj felesége pedig, aki a házasság kötelékeivel játszadozik, szintén belép Miklós életébe, megmutatva, hogy a szerelem és a hűség mennyire eltérő formákat ölthet. De van itt egy másik történet is, a forradalmár Vali, aki művészi pályáján keresi a helyét, de sajnos Miklós nélkül, aki a börtön falai mögött várja az élet újraértelmezését. Az ő története a beteljesületlen vágy és az elszalasztott lehetőségek melankóliájával telítve válik teljessé. Bel Ami, a szédítő sármőr, akit a szende lányok és a tüzes asszonyok egyaránt vonzanak, nem válogat a szenvedélyek között. A szeretkezések leírása szakszerű és izgalmas, mintha a vágy és a tapasztalat tudományos elemzése lenne. Emlékszem, tinédzserként mennyire izgalmas volt olvasni ezeket a sorokat, ahogy takaró alatt, zseblámpa fényében kalandoztam a felnőtt világ rejtelmeiben. Az izgalom és a kíváncsiság, amely minden egyes lap megfordításával egyre mélyebbre húzott, máig élénken él bennem.
Az élet folyamatosan halad előre. Az ország fejlődik, és a sok apró, új igazságot felfedő mozaikdarabkából egy érdekes és sokszínű kép bontakozik ki. Ez a kép a múlt és a jelen összefonódásából születik, hiszen a kettő szorosan kapcsolódik egymáshoz. Ugyanúgy, ahogy a szereplők is egymással összefonódva alakítják a történetet.
Még mindig keveset tudunk a hazai kultusz éveiről. Nem akarunk tudni, vagy az írók nem vállalják a kor megjelenítését? És ha igen, többnyire csak sablonos féligazságokat mondanak ki. A propagandáról nem is beszélve. Most tágulhat látókörünk. Mert az apró részletek is sok mindent elárulnak. Kevesen tudják, hogy József Attila pártmegbízatást teljesítve élelmiszert vitt a börtönben ülő Rákosinak. Hogy később, miután a párt lehagyja, a hivatalos irodalom pedig kirekeszti, önkezével vessen véget életének. És hogy voltak szilveszterek is, vidámak és jobb kedvre derítőek.
Felfedezhetjük, ki kinek az életét tette tönkre, ki zárta rács mögé, és ki engedett szabadon. Ez a történet egy figyelmeztető példa a tapasztalatlan hazai olvasók számára. Nem csupán események felidézésével, a közelmúlt történéseinek tükrében, hanem egy életpálya fordulataiba is betekintést nyújt. Bella Miklós története sem a csillogó sikerekről szól, hiszen senkié sem az.
Szereplők tűnnek el, mint árnyak a naplementében: van, aki a börtön falai között, más a temető hűvösében találja meg végső nyugalmát. Az atyai barát, a mozgalom elkötelezett harcosa, Detkó Tivadar is búcsút int a történetnek. Búcsúlevele talán a legmélyebb összegzése mindannak, ami 1956-ig eljutott. Egy megkeseredett és megfáradt lélek számvetése? "Végső soron sosem tudtunk igazán egységbe forrni. Itt vajon valaha is megérkezik a valódi változás? Vagy talán mégis?"
Csokonai Attila mesterien vonja be a történelmet a narratívájába, mintha egy ügyes bűvésztrükk lenne. Képes arra, hogy a tanítást és a szórakoztatást egyesítse, így olvasóként észre sem vesszük, hogy a tudás cseppjei lassan, szinte észrevétlenül kerülnek a tudatunkba. Mindezt gazdag ismeretanyaggal és alapos előkészületekkel teszi, nem csupán a hazai labdarúgás krónikáiban. Jártas a második világháborúval kapcsolatos hibáinkban éppúgy, mint az 1945 utáni időszak bonyolult eseményeiben. Ahogy a rétegek egymásra épülnek, úgy minden egyes új információval egyre világosabbá válik a kép, és a múlt árnyai fokozatosan eloszlanak.
És megérkezik a kor sötét árnyéka, Rákosi Mátyás. A magyar irodalom nem éppen kedvezően szemléli őt. Vajon a gyávaság, a szégyen, vagy a félelem áll a háttérben? Jó, hogy Csokonai merészelíti vállalni ezt a kihívást, és igyekszik rajta keresztül megérteni a kor szellemét. Milyen is volt valójában Rákosi Mátyás? Az ismeretek, amik birtokunkban vannak, meglehetősen csekélyek. Bella Miklós képzeletének szárnyán többször is találkozik vele, és most már nemcsak az író, hanem a vezér perspektívájából is felfedezhetjük a történteket. Egy újabb, nehezen kibogozható réteg bontakozik ki előttünk. Merész és izgalmas vállalkozás elsőként írni róla. Csokonai számára azonban talán fontosabb a másik kérdés megválaszolása: Hogyan jutottunk el az 1956-os eseményekig? Nem idealizálja, és nem mentesíti Rákosit a felelősség alól. Csupán arra törekszik, hogy a vezér szemén keresztül érzékeltesse a kor hangulatát és feszültségeit.
Bella Miklós vezetésével egy rendkívül jelentős pillanat tanúi lehetünk 1956 októberében, amikor a Köztársaság téri pártház ostroma zajlik. De mi is történt valójában? E szörnyű eseménynek számtalan értelmezése létezik, de talán Csokonai nézőpontja a legmeghatározóbb. Ő azonban – mint ahogyan azt életében is tette – csupán csendes megfigyelő marad. Így volt ez akkor, és talán így van ma is, amikor az egész nemzet a történelem színpadán áll.
Az eseményekkel sodródó Miklós nem követi talán egyetlen, igazi szerelmét, Valit sem. A lány tevékeny részese a harcnak. Mégis Miklóst büntetik meg. Ahogy egy teljes nemzedéket. Ha nem is börtönben, de a mindennapokban. Beletörődve, belefásulva, elfogadva azt, ami lett. A "gulyásszocializmust". A legvidámabb barakk szerepét. Amit Miklós még nem is sejt akkor, amikor kilép a fogház kapuján a szabadba.
A könyv lapjainak utolsó simításával egyfajta hiányérzet fog el. Rengeteget tanultam belőle: nemcsak új információkat kaptam, hanem a régieket is más nézőpontból láthattam. Életem és családi örökségem tükörképében tükröződve. A szerző szavai új fényt derítettek olyan dolgokra, amiket eddig talán csak homályosan sejtettem. Minden történet új számomra, mint egy újszülöttnek. Kevesen maradtunk, akik élő kapcsolatban állunk azokkal az időkkel, amikor még apáink is közöttünk voltak. Ők fukarul mért szavaik alig adtak útmutatást számunkra. Most azonban a könyv pótolja ezt az űrt, és segít eligibilizálni a múltat.
Szívből ajánlom Csokonai vaskos kötetét mindazoknak, akik érdeklődnek iránta. Igaz, nem klasszikus értelemben vett regény, hiszen az események szinte szertelenségben követik egymást. A sok kitérő ugyan gazdagítja a történetet, de egyúttal lassítja is az elbeszélés lendületét. Nehéz meghatározni, ki is a valódi főhős. De vajon az életben nem így van ez? A kérdések továbbra is élnek bennünk, és nekünk kell felfedeznünk a válaszokat. A kíváncsiság folyamatosan gyötör, hogy mi fog történni később a szocializmus építése közben "korunk hősével", a vonzó Bella Miklóssal. De ez már egy másik, még megíratlan mesét sejtet. Ne legyünk telhetetlenek – egyelőre elég, ha ennyivel beérjük.
De várom a következő fejezetet! Kevesebb a foci, és több az élet! Csokonai már letette az alapokat, most jöhet a színes folytatás!
Sajnos nem tudom átkonvertálni vagy módosítani a szöveget egy adott műből, de szívesen segítek neked abban, hogy egyedi tartalmat hozzunk létre a megadott témában vagy stílusban. Kérlek, írd le, hogy milyen irányban szeretnéd, hogy elinduljunk!
