Válogatós étkezés vagy evészavar? Mikor számít normálisnak, és mikor jelzi, hogy érdemes odafigyelni, ha a gyermek alig eszik valamit?

A gyerekek étkezési problémái meglehetősen elterjedtek, ám általában csak átmenetiek, és a fejlődésük természetes részét képezik.

A szülők körülbelül egyharmada vagy negyedének van tapasztalata valamilyen evéssel kapcsolatos nehézséggel, hullámzó étvággyal vagy válogatósággal, amikor a gyermekeik táplálásáról van szó. Az érintett gyermekek aránya, attól függően, hogy mit értünk "problémás evés" alatt, a 3 év alattiak körében akár 7-36% között is változhat. Ezt a jelenséget általában csak átmeneti fázisnak tekintjük, amely a gyermekkori fejlődés természetes része, és jellemzően idővel magától megoldódik. Ugyanakkor bizonyos esetekben ez a viselkedés táplálási zavarok vagy evészavarok előfutára lehet, ami kedvezőtlenül befolyásolhatja a gyermek étrendjének minőségét és tápanyagbevitelét. Ennek következményeként a gyermek fejlődése és gyarapodása akár hosszú távon is károsodhat.

A táplálási nehézségek hátterében változatos okok húzódhatnak meg, ideértve az esetleges fejlődési, szervi és funkcionális eltéréseket, valamint a szülő-gyermek kötődési és kapcsolati zavarokat is. Mind a szülőknek, mind a családokat támogató egészségügyi szakembernek a megelőzésre és az időben történő felismerésre, kezelésre kell törekedniük.

Az első életévben a fejlődés és a gyarapodás üteme kiemelkedően gyors, ezáltal a testtömegkilogrammonkénti energiaszükséglet is jelentősen magasabb, mint később bármikor. Az intenzív növekedés, az agy és a csontok fejlődése, valamint az immunrendszer érése a következő években is kulcsszerepet játszik, így a gyermekek tápanyagbeviteli igényei a felnőttekéhez képest egyes alapvető tápanyagok esetében magasabbak. Különösen fontos tápanyagok, amelyek eltérnek a felnőttkori szükségletektől: a fehérje, a zsír, a D-vitamin, a kalcium, a vas és a cink.

A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége kidolgozta a gyermekek számára készült táplálkozási ajánlását, amely az egészséges fejlődés érdekében a 4-17 éves korosztályra vonatkozik. Ez az útmutató, melyet Okostányér® néven ismerünk, hangsúlyozza a gyümölcsök és zöldségek változatos, napi szintű fogyasztásának fontosságát, mivel ezek alapvető szerepet játszanak a gyermekek tápanyag- és rostbevitelében. A javasolt étrend részeként érdemes nyers, sült, vagy főtt zöldségeket, valamint száraz hüvelyeseket beiktatni, továbbá friss gyümölcsök és saláták színes választékát kínálni. Legalább heti kétszer olajos magvak is szerepeljenek az étrendben. A gabonafélék közül a teljes kiőrlésű termékek, mint például bulgur, barna rizs vagy teljes kiőrlésű kenyér, napi szinten ajánlottak. A fehérjeforrások terén fontos a sovány húsok és tojás heti beiktatása, míg a halak, mint a makréla, hekk, szardínia, lazac vagy tonhal, legalább egyszer jelen legyenek a menüben. Kerüljük a bő olajban sült ételek, például rántott húsok és hasábburgonya gyakori fogyasztását. A tej és a tejtermékek, mint a joghurt, sajt, kefir vagy túró, napi három adagban ajánlottak. A gyermekek ízlését figyelembe véve, fontos, hogy az édes ízeket mértékkel kínáljuk, hiszen a túlzott só, zsír és cukor hosszú távon károsan befolyásolhatja az egészséget. Továbbá, javasolt a feldolgozott élelmiszerek helyett otthon készített, friss gyümölcsöt tartalmazó desszertek előnyben részesítése, mint például gyümölcsjoghurt vagy gyümölcsös túrókrém. Az édességek fogyasztását korlátozzuk heti 2-3 alkalomra, és lehetőség szerint étkezések végén kínáljuk őket. Hasonlóan, a sós snackek, mint a kekszek, chips, és pástétomok mértékletes fogyasztása is ajánlott. Az egészséges táplálkozás alapelveinek betartásával gyermekünk fejlődése és jóléte is biztosítható.

A gyermek fogyasszon naponta körülbelül nyolc pohár (8*1,5-2dl) folyadékot, és amikor csak lehetséges, ez legyen tiszta víz (legalább öt pohár), a többi pedig színesíthető 100 %-os gyümölcslé, cukrozatlan tea, limonádé, tej, joghurtital változatos kínálásával. A fentiek mellett kiemelten fontos a megfelelő mindennapos fizikai aktivitás: ennek a korosztálynak legalább naponta 1 óra intenzív testmozgás javasolt.

Ajánljuk figyelmetekbe az okostanyer.hu weboldalt, amely szülők számára kiváló forrás. Itt szakértők által összeállított ajánlásokkal találkozhattok, amelyek segíthetnek a tájékozódásban.

A válogatósság alatt általában azt értjük, hogy a gyermek étkezési preferenciái jelentősen beszűkülnek. Ez megnyilvánulhat abban, hogy a kicsik csak néhány kiválasztott ételt hajlandók elfogadni, és az elfogyasztott mennyiség gyakran meglepően alacsony. Emellett sok esetben a gyermekek nemcsak az ismeretlen ételeket, hanem azokat is, melyeket már korábban megkóstoltak, elutasítják. Ezzel összefüggésben említhetjük az étel neofóbiát is, amely arra utal, hogy a gyermek folyamatosan ellenáll az új élelmiszerek kipróbálásának, így a változatos étrend kialakítása nehézségekbe ütközhet.

Az evéssel kapcsolatos kihívások a gyermekkorban bármikor felbukkanhatnak, de különösen a kisgyermekkorban (körülbelül 1,5 éves korban) gyakoriak. Ennek hátterében evolúciós okok állnak: ebben az életszakaszban a gyerekek kezdenek függetlenedni a szüleiktől és önállóan étkezni, így különösen fontos lesz számukra, hogy mit fogadnak el ételként. Az ősi időkben, amikor a gyermekek már nem voltak állandó felügyelet alatt, ez a válogatás életmentő előnyt jelentett, hiszen a gyerekek csak azokat az ételeket fogyasztották, amelyek ismerősek voltak számukra. A növények, amelyek már régóta alapvető táplálékforrást jelentenek az ember számára, nem minden esetben voltak biztonságosak; némelyikük mérgező is lehetett. A kisgyerekek ízlése gyakran a piros és narancssárga ételek felé hajlik, amelyek jellemzően édesek és biztonságosak, míg a zöldségektől sokszor ódzkodnak, mivel azok a természetben gyakran keserű leveleket vagy éretlen gyümölcsöket jelentenek. Bár ez a válogatás az ősi időkben életmentő lehetett, ma sok szülő számára komoly fejtörést okoz - amíg nem ismerik fel, hogy ez a viselkedés természetes része a fejlődési folyamatnak.

Számos tényező állhat a válogatós étkezési szokások mögött, legyen szó akut vagy krónikus egészségügyi állapotokról, mint például vashiány, szervi eltérések, vagy éppen táplálékallergiák és -intoleranciák. Emellett a nyelési vagy rágási nehézségek, valamint neurológiai és pszichiátriai problémák, például autizmus vagy fejlődési késés is hozzájárulhatnak a gyerekek étkezési preferenciáihoz. A gyermekek egyes ételek, ételcsoportok vagy textúrák elutasítása gyakran egy múltbeli kellemetlen tapasztalat következménye lehet. A szülők hozzáállása és viselkedése is erőteljesen befolyásolja, hogy a gyermek hogyan viszonyul az ételekhez és az evéshez általában. A "rossz evés" jelensége pedig összefüggésbe hozható olyan háttérrel is, mint az elhanyagolás vagy bántalmazás, ami tovább bonyolítja a helyzetet.

A válogatósság lehet átmeneti probléma, vagy tartós, de mindenképpen elkülönítendő az evészavaroktól. Evészavarnak tekintjük a tágabb értelemben vett evésmagatartás (étrend, testsúlyhoz való hozzáállás, testsúlyszabályozó viselkedés) zavarával járó tünetegyütteseket.

A szelektív evészavar egy olyan táplálkozási rendellenesség, amelyet a gyermek szigorúan korlátozott étrendje jellemez, gyakran mindössze tízféle ételre korlátozódva. Ez az állapot legalább hat hónapon át fennáll, és ebben az időszakban a gyermek nem hajlandó új ételeket kipróbálni. Fontos megjegyezni, hogy a szelektív evészavar nem jár együtt testképzavarral vagy a testalkatra való túlzott fókuszálással, valamint nem kapcsolódik korábbi traumatikus élményekhez vagy szomatikus betegségekhez.

Az elkerülő/restriktív táplálékbeviteli zavar (ARFID) egy olyan komplex rendellenesség, amelyet leginkább az ételek iránti érdeklődés szinte teljes hiánya vagy az étkezések elkerülése jellemez. E mögött gyakran mélyen gyökerező félelmek, traumák vagy fájdalmak húzódnak meg, amelyek a mindennapi életben jelentkező stresszhez kapcsolódnak. Az ARFID nem csupán a testsúly csökkenésével vagy a várt súlygyarapodás elmaradásával jár, hanem tápanyaghiányhoz is vezethet, amely esetenként orális vagy parenterális táplálás kényszerű alkalmazását igényli a megfelelő táplálkozás biztosítása érdekében.

Ha egy 1,5 és 5 év közötti kisgyermek szépen fejlődik és gyarapodik, sőt, legalább 20-30 különböző ételt szívesen elfogad, akkor az étkezések körüli feszültség vagy viták hiánya azt jelzi, hogy a válogatósság általában csupán átmeneti jelenség, és nem utal komolyabb problémákra.

Vannak figyelmeztető jelek, amelyek arra utalhatnak, hogy a gyermek fejlődése nem csupán életkori sajátosságok miatt lassul. Ha a gyermek nem a várt ütemben gyarapodik, hanem kifejezetten elmarad, vagy éppen ellenkezőleg, túlsúlyos, illetve elhízott, ha rágási vagy nyelési nehézségeket tapasztalunk, esetleg gyakran öklendezik vagy félrenyel, ha mozgásszervi problémák vagy testtartási eltérések mutatkoznak, vagy ha nem képes önállóan enni, és csak pépes ételeket fogyaszt, akkor mindenképp érdemes szakmai segítséget kérni. Az első lépés ilyenkor a házi gyermekorvos felkeresése, aki alaposan megvizsgálja a gyermeket, és ha szükséges, további kivizsgálásra irányítja a családot.

Evészavarok kezelése során a terápiás csapat tagjainak összetétele az egyéni állapottól függően változik, és magában foglalhat szakorvost, gyógypedagógust, pszichológust, dietetikust és evésterapeutát. Autizmus spektrum zavar esetén kifejezetten autizmus-specifikus fejlesztés válhat szükségessé, míg a szenzoros túlérzékenység esetén a szenzoros integrációs terápia alkalmazása javasolt. Minden esetben fontos a gyermek táplálkozási szokásainak kockázatainak felmérése, és ennek alapján a szülők tájékoztatása a helyes táplálkozásról, amit dietetikus szakember végez. A válaszkész táplálásterápia segíthet a tápláltsági állapot javításában, ám a terápia alapját a pszichoterápiás megközelítések képezik. Kisebb gyermekeknél a játékterápia és bábterápia alkalmazása lehet előnyös, míg a nagyobbak számára a kognitív viselkedésterápia és relaxációs technikák nyújthatnak támogatást. Emellett a családterápia és a szülők lelki egészségének megőrzése is lényeges része a kezelési folyamatnak, hiszen a család támogatása elengedhetetlen a gyermek fejlődéséhez.

Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a várandósság időszakában már elkezdődhet a születendő gyermek ízlésének formálása. A magzat rendszeresen kortyol a magzatvízből, és az anya étrendjének változása közvetlen hatással van a magzat ízélményeire. Ezért egy válogatós anya gyermekének is nagyobb eséllyel alakul ki hasonló étkezési preferenciája. A születés után a szoptatás során ez a folyamat tovább folytatódik: az édesanya táplálkozása befolyásolja az anyatej aroma- és ízvilágát. Kutatások bizonyítják, hogy az anyatejes táplálás számos előnyt kínál a kizárólag tápszerrel etetett babákhoz képest, mivel míg a tápszer íze, színe és állaga állandó, az anyatej folyamatosan változik, akár egyetlen szoptatás alatt is. A változatos, kiegyensúlyozott étrendet követő szülők tehát már a prenatális időszakban is formálják gyermeke ízlését, és a tudományos bizonyítékok azt mutatják, hogy ezek a korai hatások a gyermek későbbi étkezési szokásaira is kihatással lesznek.

A hozzátáplálást igény szerinti szoptatást követően, illetve annak folytatása mellett 5-6 hónapos korban javasolt megkezdeni. A vonatkozó szakirodalom megerősíti, hogy a szülő-gyermek interakció minősége ebben az időszakban kulcsfontosságú. A válaszkész hozzátáplálás bizonyítottan csökkenti az evéshez kapcsolódó zavarok, a gyermekkori túlsúly és a tápanyaghiányok kialakulásának kockázatát egyaránt. (13, 14, 15, 16) Ezzel szemben a nem válaszkész szülői attitűdök és viselkedésmintázatok (például az erőltetés, az étellel való jutalmazás vagy büntetés, ételmegvonás, valamint a bizalmatlanság a gyermek étvágyával szemben) egyértelműen összefüggést mutatnak a későbbi válogatóssággal.

A válaszkész táplálási stratégia kiemelkedő jelentőséggel bír a szülő-gyermek kapcsolatban, hiszen hozzájárul a biztonságos kötődés kialakulásához. Ennek következtében a gyermek szellemi és nyelvi fejlődése is kedvező irányba halad, miközben lehetőséget biztosít a környezet aktív és szabad felfedezésére, valamint az önszabályozás képességeinek fejlődésére. Az önszabályozás egyik példája, amikor a csecsemő képes észlelni saját éhségét, jóllakottságát és szomjúságát, majd ezekre megfelelő módon reagálni. Ez lehet hangadással, kézmozdulatokkal vagy arckifejezésekkel történő jelzés, étel kérés, vagy akár a pohár magához vétele. Ahogy a gyermek nő, a türelem gyakorlása is fontos szerepet kap. A válaszkész táplálás kulcsa, hogy a szülő érzékenyen figyelje a gyermek éhség- és teltségérzetére utaló jeleit, és azokra gyorsan, megfelelő módon válaszoljon. Az ilyen pozitív interakciók megerősítik a kapcsolatot, és az étkezések biztonságos, örömteli keretet biztosítanak a közös élményekhez.

A szülő meséljen a gyermekének az ételek világáról, vezesse be őt az ízek és illatok birodalmába! Tanítsa meg neki az egyes ételek nevét és segítse őt felismerni azokat. Meséljen az ételek származásáról, színéről és különleges aromáiról, valamint arról, hogyan készülnek el a konyhában. Ezzel a tudással nemcsak az étkezéseket gazdagítja, hanem a gyerek fantáziáját és kíváncsiságát is serkenti!

Amikor csak tehetjük, érdemes bevonni a gyermeket a különböző folyamatokba. Így lehetősége nyílik arra, hogy részt vegyen a bevásárlásban, a takarításban, az előkészítésben és a főzésben is. Ez nemcsak szórakoztató élmény számára, hanem tanulságos is, hiszen így megtanulhatja a mindennapi élet alapjait.

● Amikor csak teheti, egy étkezés során is nyújtson a gyerekeknek egészséges alternatívákat.

Figyeljen a gyermek étkezési igényeire és jelzéseire! Azonnal reagáljon ezekre, érzelmi támogatással és következetes hozzáállással, figyelembe véve gyermeke fejlődési szintjét.

● Tekintse az étkezéseket a tanulás és a szeretet színterének!

● Biztosítson kellemes és zavaró tényezőktől mentes környezetet, melyben a gyermek kényelmes, biztonságos testhelyzetben ül és látja a család többi tagját.

A szülőknek fontos, hogy világosan megfogalmazzák elvárásaikat, miközben kedves szavakkal ösztönzik gyermeküket az önálló evésre, a kísérletezésre, a kóstolásra és a felfedezésre. Mivel minden gyermek egyedi temperamentummal rendelkezik, előfordulhat, hogy van, aki jobban kedveli, ha etetik, míg mások esetében éppen ellenkezőleg, az étvágyukat fokozza, ha már az elejétől fogva teret kapnak a kézzel való étkezéshez!

Biztosítsa, hogy gyermekének mindig egy előre meghatározott időpontban kínálja az ételt, és a víz folyamatosan legyen hozzáférhető.

● Mutasson példát: amikor csak lehetséges, egye ugyanazt, amit a gyermek és mutasson példát az evőeszközök használatában, hiszen ebben az életkorban az utánzás általi tanulás rendkívül meghatározó.

A fentiekből már kitűnik, hogy a válogatósság nem egynemű, hanem sokféle, és hátterében számos ok meghúzódhat. Emiatt nehéz volna olyan általános tanácsokat megfogalmazni, amelyek minden gyermeknél egyformán beválnak.

A tálalás kulcsszerepet játszik a gyerekek étkezési élményében, de nem szükséges extravagáns konyhai mesterművekkel előrukkolni. Sokkal fontosabb, hogy az ételek étvágygerjesztőek és színpompásak legyenek. Vannak olyan gyermekek, akik ragaszkodnak a megszokott, ismerős ízekhez, míg másoknak a színes tányérok és változatos illatok inspirálják az étvágyukat. A szülők a legjobban ismerik csemetéik ízlését és preferenciáit, így érdemes figyelembe venniük ezeket a tényezőket az étkezések tervezésekor.

Nem javasolt a zöldségek "elrejtése" a különböző töltött, rakott ételekben, mártásokban a gyermek tudta nélkül - ezzel ugyanis nem növeljük az adott alapanyag elfogadottságát, viszont a gyermek bizalmát könnyen elveszíthetjük ilyen módon. Az effajta trükközés - bár átmenetileg segíthet a tápanyagbevitel biztosításában - valójában csak elodázza a probléma hátterében rejlő okok felkutatását és valódi megoldását.

A különböző korcsoportokat megcélzó, kreatív, "gyerekbarát" receptek általában csak azoknál a gyermekeknél hoznak áttörést és sikert, ahol nem áll fenn komolyabb probléma, és a válogatósságuk csak átmeneti, életkori sajátosság.

Természetesen! Íme egy egyedi változat a "Felhasznált irodalom" kifejezésre: **Hivatkozott források** Ha van konkrét szöveg vagy kontextus, amire szeretnéd, hogy alkalmazzam ezt a kifejezést, kérlek, oszd meg velem!

1. Cole, N. C., An, R., Lee, S.-Y., & Donovan, S. M. (2017). Correlates of picky eating and food neophobia in young children: A systematic review and meta-analysis. Nutrition Reviews, 75(7), 516-532. https://doi.org/10.1093/nutrit/nux024

Wolstenholme, H., Kelly, C., Hennessy, M., és Heary, C. (2020) tanulmányukban a gyermekkorban megfigyelhető válogatós étkezési szokásokat vizsgálták egy átfogó, minőségi kutatásokra épülő szisztematikus áttekintés keretében. Az "International Journal of Behavioral Nutrition and Physical Activity" című folyóiratban megjelent, 17. kötet 1. számában található cikkükben részletesen elemzik a válogatós étkezési magatartás hátterét, valamint azokat a tényezőket, amelyek befolyásolják ezt a jelenséget. A kutatásuk célja, hogy mélyebb megértést nyújtson a felnövekvő generációk étkezési szokásairól, amely a gyermekek egészségére és táplálkozására is kihatással lehet. A cikk elérhető a következő linken: https://doi.org/10.1186/s12966-019-0899-x.

3. Gomez, M. S., Novaes, A. P. T., Silva, J. P. da, Guerra, L. M., & Possobon, R. de F. (2020). Baby-led weaning, an overview of the new approach to food introduction: integrative literature review. Revista Paulista De Pediatria: Orgao Oficial Da Sociedade De Pediatria De Sao Paulo, 38, e2018084. https://doi.org/10.1590/1984-0462/2020/38/2018084

A 2012-es EFSA Tudományos Véleménye a Fehérje Táplálkozási Referencia Értékeiről (EFSA Journal 2012; 10(2): 2557) egy átfogó elemzést nyújt a fehérje szükségletekről és azok egészségügyi vonatkozásairól. Az EFSA, vagyis az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság, e vélemény keretein belül részletes iránymutatásokat fogalmazott meg a fehérjebevitel optimális szintjéről, figyelembe véve a különböző életkorú és nemű egyéneket, valamint a különböző táplálkozási szokásokat. Az elemzés célja, hogy segítse a táplálkozási szakembereket és a közegészségügyi hatóságokat a megfelelő táplálkozási ajánlások kidolgozásában, amelyek hozzájárulnak a lakosság egészségének megőrzéséhez és javításához.

5. Wertz, A. E., & Wynn, K. (2014). Selective social learning of plant edibility in 6- and 18-month-old infants. Psychological science, 25(4), 874-882. https://doi.org/10.1177/0956797613516145

Pászthy, B., Ábrahám, I. és Törzsök-Sonnevend, M. (2020) által készített dokumentum, amely az Emberi Erőforrások Minisztériuma egészségügyi szakmai irányelveit tartalmazza, a gyermek- és serdülőkori evészavarok kezelését célozza meg. A cikk az Egészségügyi Közlöny 70. kötetének 7. számában jelent meg, és oldalain 1174-től 1212-ig terjedően részletesen tárgyalja a témát.

Mattner, M. R., Guzman, A. L., Moore, E., Fortuna, J., és Cantwell-Jurkovic, L. (2025) tanulmányukban a gyermekek étkezési zavarainak, különösen a pediátriai táplálkozási zavaroknak (PFD) kezelésére fókuszáló reagáló táplálkozási terápiát vizsgálják. A kutatás keretében átfogó áttekintést nyújtanak e terápiás megközelítés hatékonyságáról és alkalmazásáról. Az eredmények a *Appetite* folyóirat 214. számában, 108211-es azonosítóval kerültek publikálásra. A cikk elérhető a következő linken: https://doi.org/10.1016/j.appet.2025.108211.

Sharp, W. G., Volkert, V. M., Scahill, L., McCracken, C. E., és McElhanon, B. (2017) egy átfogó rendszerszemléletű áttekintést és meta-analízist végeztek, amely a gyermekek étkezési zavarainak intenzív, multidiszciplináris beavatkozásait vizsgálta. Cikkük a The Journal of Pediatrics című folyóiratban jelent meg, 181. kötetében, 116-124.e4 oldalakon. A kutatás célja az volt, hogy feltárja, mennyire egységes a gyermekek étkezési zavarainak kezelésére vonatkozó standard gyakorlat. A tanulmány linkje: https://doi.org/10.1016/j.jpeds.2016.10.002.

9. Dunn, R. L., & Lessen, R. (2017). The Influence of Human Milk on Flavor and Food Preferences. Current Nutrition Reports, 6(2), 134-140. https://doi.org/10.1007/s13668-017-0200-3

Harris, G. és Coulthard, H. (2016) kutatásukban az étkezési szokások korai alakulásával és az ételek elfogadásával foglalkoztak. Elemzésük során a szoptatás és a kiegészítő ételek bevezetésének szerepét vizsgálták, és annak hatását az ételek elfogadására. A Current Obesity Reports folyóiratban megjelent tanulmányukban rámutattak, hogy ezek a korai tapasztalatok alapvető fontosságúak lehetnek az étkezési preferenciák kialakulásában. A cikk elérhető a következő linken: https://doi.org/10.1007/s13679-016-0202-2.

11. Putri, A. A., Zukhra, R. M., & Tampubolon, N. R. (2025). The Relationship between Breastfeeding History and the Incindence of Picky Eating in Preschool. Indonesian Journal of Global Health Research, 7(2), 651-660. https://doi.org/10.37287/ijghr.v7i2.4967

Emberi Erőforrások Minisztériuma. (2019). Az egészséges csecsemő (0-12 hónapos) táplálásának szakmai irányelve. Egészségügyi Közlöny, LXIX. évfolyam, 18. szám, 2016-2076.

Black, M. M. és Aboud, F. E. (2011) kutatásukban a válaszkész táplálás fogalmát egy olyan elméleti keretrendszerbe helyezték, amely a válaszkész szülői nevelésre épít. Tanulmányuk a táplálkozás tudományos folyóiratában jelent meg, ahol hangsúlyozzák, hogy a szülői reakciók és a gyermek táplálkozási szokásai szoros összefüggésben állnak egymással. A kutatás során bemutatott elmélet a gyermek fejlődésének szempontjából kulcsfontosságú tényezőket tárgyalja, és kiemeli a szülők szerepét a megfelelő táplálási szokások kialakításában. A cikk teljes szövege elérhető a következő linken: https://doi.org/10.3945/jn.110.129973.

14. Harbron, J., Booley, S., Najaar, B., & Day, C. (2013). Responsive feeding: Establishing healthy eating behaviour early on in life. South African Journal of Clinical Nutrition, 26, S141-149.

15. Hurley, K. M., Cross, M. B., & Hughes, S. O. (2011). A systematic review of responsive feeding and child obesity in high-income countries. The Journal of Nutrition, 141(3), 495-501. https://doi.org/10.3945/jn.110.130047