Vannak, akik ironikusan, mások pedig humorral fűszerezve tekintenek vissza a hírességként eltöltött időszakomra.

Tóth Dávid váratlanul kapta meg a kajakosok kapitányi posztját, ami új kihívásokat hozott számára. Tele lelkesedéssel kezdett neki a feladatnak, januárban Los Angelesbe utazott, februárban pedig Dél-Afrikába látogatott el, hogy alaposan megismerje a versenyzők felkészülési folyamatát. Az előttük álló év nem ígérkezik egyszerűnek, de Dávid optimistán tekint a jövőbe, remélve, hogy 2028-ban aranyérmet ünnepelhet a sportágban.

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség történetében 1976 óta először fordult elő, hogy a versenyzők aranyérem nélkül tértek haza az olimpiáról, amely tavaly Párizsban zajlott. Bár a hét elnyert érem figyelemreméltó teljesítménynek számít, hiszen minden döntőben ott volt magyar résztvevő, a legfényesebb trófea, az arany, sajnos elmaradt. E tapasztalatok után az elnökség úgy döntött, hogy a jövőbeli sikerek érdekében pályázatot hirdet a kapitányi posztra, így a kajak és a kenu sportágaknak külön-külön vezetője lesz, amely a szakmai megújulás szellemében történik.

A hírek szerint a jelenlegi elnök Szabó Gabriella támogatását élvezi, míg Bakó Zoltán sikeres pályafutását főként a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Gyulay Zsolt segítette egyengetni. Mindketten bekerültek a legjobb három jelölt közé, ám a végső szavazáson Tóth Dávid került ki győztesen. Tóth nemcsak kiemelkedő pályázatot mutatott be, hanem a személyes meghallgatás során is a legjobb teljesítményt nyújtotta. Novemberben 2+2 éves szerződést írtak alá vele.

Tóth, a világbajnoki aranyérmes és olimpiai ezüstérmes kajakos, már hosszú évek óta mélyen beleásta magát a szövetség működésébe, hiszen korábban egy regionális központ vezetőjeként tevékenykedett, ahol a SUP szakág irányítása is az ő feladata volt. Bár edzői diplomával rendelkezik, eddig még nem próbálta ki magát az edzői szerepben. Véleménye szerint a poszt betöltéséhez nemcsak edzői tapasztalat szükséges, hanem inkább egy olyan menedzser, aki képes összehangolni az edzők munkáját, és aki olyan karakter, aki a legnehezebb helyzetekben is jól tud dönteni. Beszélgetésünket azzal indítottuk, hogy megkérdeztük tőle, miért maradt el az aranyérem a párizsi versenyen, és mit gondol, mi hiányzott ahhoz, hogy elérje a csúcsot.

Egy kicsit egyszerűbb és nem ennyire bonyolult kérdésre számítottam az elején. Könnyű ilyenkor bölcsnek lenni, de csak azt tudom, mit csináltam volna másképp. Nem hiszem, hogy az elődöm hibázott, és nem lehet egyetlen embert felelőssé tenni az eredményért, hiszen sok tényező befolyásolja a helyzetet. Nagyon könnyű lenne most nagy szavakat mondani, de ez a téma nem fekete-fehér. Hüttner Csabának, az elődömnek, komoly fejtörést okozott, hogy a két legjobb kajakost, az ezer egyes címvédő Kopasz Bálintot és az ezüstérmes Varga Ádámot párosban is elindítsa. Mindketten elsősorban az egyéni versenyre készültek.

Kihívást jelent jó döntést hozni, hiszen a versenyzők és edzőik egyaránt úgy vélték, hogy ez az összhang ígéretes lehet. Mégis, valahol a háttérben ott bujkált a sejtelem, hogy még ha egyénileg a legjobbak is, a párosuk nem biztos, hogy elegendő erőt képvisel a sikerhez.

A férfi négyes csapat teljesítménye az olimpián sajnos nem hozta az elvárt eredményeket. Felmerül a kérdés, hogy talán érdemes lett volna módosítani az egység összetételét, de ez egy olyan dilemma, amit utólag könnyű elemezni és kritizálni. Én azonban nem szeretném ezt tenni.

Tóth nem osztja azt a véleményt, hogy a Kopasz-Varga páros a sikertelen elődöntő után kétségbeesett volna, hiszen mindketten kiváló versenyzők, akik képesek talpra állni egy gyengébb teljesítmény után, és az egyéni küzdelemre koncentrálni. Sokkal valószínűbbnek tartja, hogy a páros verseny során olyan energiákat használtak fel, amelyek később jól jöhettek volna az egyéni döntőben, ahol a cseh Josef Dostállal kellett volna megküzdeniük. Dostáll ugyanis váratlanul megdöbbentette a mezőnyt azzal, hogy remekül bírta a gyors tempót.

Nehéz párhuzamokat vonni abból, hogy Kopasz sikeresen versenyzett Nádas Bencével, és 2022-ben világbajnoki címet szerzett. (Nádas végül Tótka Sándorral a második helyen zárta a párizsi versenyt.) Az új kapitány úgy véli, hogy a párosok összeállítását bátran rábízhatják az edzőkre, ám a négyesek összetételét illetően aktívan részt fog venni a döntésekben, ami jelentős változást jelenthet. 2012 óta a magyar négyesek nem szereztek olimpiai érmet, és az elmúlt három olimpián sem volt közel ehhez egyetlen hazai egység sem.

Tóth ennek az említett, 2012-ben ezüstérmes egységnek a tagja volt, de már nem pörgeti a mindennapokban a régi emlékeket, csak akkor gondol vissza rájuk, ha ezekről kérdezik. A társaival (Kammerer Zoltán, Kulifai Tamás, Pauman Dániel) tartja a kapcsolatot, életük végéig össze fogja őket kapcsolni ez a siker - mondta. A sportág legeredményesebb edzőjének, Fábiánné Rozsnyói Katalinnak ez volt az utolsó érme olimpiáról.

Fábiánné kezdetben Tóthnak szánt a vezérevezős pozíciót, míg Kammerer Zoltán ült mögötte, aki már a 2000-es és 2004-es győztes hajóban is az élen evezett, és szinte minden egységben ő töltötte be a vezérposztot. Az edző azonban úgy tűnt, mintha próbálná megtörni ezt a dinamikát, hiszen az olimpia előtti Európa-bajnokságon Tóth még mindig a sztrók volt. Végül azonban a teszteredmények láttán cseréltek. Szolnokon másfél órás eltéréssel kétszer teljesítették az ezerméteres távot, és a második futamra, ahol már Kammerer ült elöl, az egység fáradtabb volt, mégis majdnem két másodperccel gyorsabbak lettek. Fábiánné az olimpiai döntő előtt csupán annyit mondott Kammerernek: "Húzd meg, öreg!" De milyen érzésekkel nézte Tóth ezt az éremgyűjtést? Tóth számára valószínűleg vegyes érzelmeket váltott ki az olimpiai siker. Egyrészt ott lebegett előtte az elismerés és a diadal, amiért évekig edzett és küzdött, másrészt viszont az a tény, hogy ő nem volt a vezérpozícióban, és nem ő irányította a hajót, valószínűleg keserűséget is hozott. Az edző döntései miatt úgy érezhette, hogy a munkáját nem értékelték kellően, ami különösen fájó lehetett, hiszen a csapat sikere az ő erőfeszítésein is alapult. Tóthnak tehát nehéz lehetett a boldogságot és a büszkeséget megélni, amikor tudta, hogy a csapat eredménye részben az ő "távozásának" köszönhető. Az érem önmagában dicsőséget hozott, de az út, ami odáig vezetett, és a változások, amiken keresztülmentek, valószínűleg árnyékot vetettek a győzelemre.

"Ahogy a második beülőbe kerültem, mindenki elfogadta, hogy így többre vagyunk képesek. Az olimpiáig folyamatosan javultunk. A negyedik helynek örültünk volna, de még a hatodik hely sem lett volna tragikus. Nem volt rajtunk nyomás, még akkor sem, amikor az előfutamokban erősek és gyorsak voltunk. Az olimpiai döntő első rajtjába mi mozdultunk be, ezért a másodiknál egy kicsivel óvatosabbak voltunk. Eszméletlenül jól begyakoroltuk azt a pályát, másfél perccel a rajt után ocsúdtunk fel, hogy itt vagyunk egy fináléban, és egy jó pozícióban robogunk a cél felé, a mezőny elejében vagyunk. Sokszor megcsináltuk, nem az ötödik vagy a tizedik alkalom volt, hanem a nagyon sokadik. Ilyen helyzetben észre sem veszed, nem tűnik fel, hogy ez egy olimpiai döntő, mert a nulladik métertől az ezredikig egy pillanatra sem zökkentett ki semmi. Semmi olyan körülmény nem volt, ami elterelte volna a gondolatainkat. Nyertünk egy ezüstérmet, vagyis fehér aranyat, ahogy már mondtuk akkor is."

Amikor napvilágra került, hogy az ausztrál győztes hajón egy olyan versenyző foglalt helyet, akinek két év múlva doppingmintája pozitív eredményt hozott, Kammererék között levelezés indult. Felmerült bennük a kérdés, mi van, ha esetleg mégis aranyérmet nyerhetnek. Azonban ezt az izgalmas lehetőséget nem kezelték túl komolyan, és végül kiderült, hogy az elkövetett vétség nem befolyásolja a 2012-es versenyeredmények végkimenetelét.

Tóth, aki 2011-ben világbajnoki címet szerzett, az olimpiai érmet mégis a legnagyobb elismerésének tartja. 2015-ben a négyes csapatukkal második helyezést értek el a világbajnokságon, de a 2016-os olimpiára való kvalifikációval összefüggésben nem várt csalódás érte őket: nem tudták megnyerni a hazai válogatót, így nem jutottak el Rióba. Az edzőjével való kapcsolata sem volt mindig zökkenőmentes, ám az utóbbi időben, amikor egy-egy hosszabb autóút vár rá, gyakran keresést fel Fábiánnét. Ez a népszerűsített név, Szafina, szinte mindenki által ismert, és egy edzőtársa adta neki, bár nincs mögötte különösebb történet.

"Fontos nekem, hogy részt vegyen az életemben Kati néni, nagyon örülök, hogy jó kapcsolatban maradtam vele, örülök, ha egy-egy kérdésben ki tudom kérni a véleményét, és odafigyel rám."

Tóth nem vár könnyű esztendőt, hiszen véleménye szerint elkerülhetetlenek a súrlódások és feszültségek, amelyek a sportág természetes velejárói, különösen a válogatók időszakában. Már decemberben nekilátott a munkának egy összetartás megszervezésével. A Sukorón található, Kovács Katalin nevét viselő akadémián a legjobbak gyűltek össze, ahol Tóth részletesen bemutatta terveit az edzőknek és versenyzőknek egyaránt. Emellett hangsúlyozta, hogy fontos, hogy a létesítmény aktívan használatban legyen, hiszen ez a sportág fejlődését szolgálja. "Versenyeztem Tótka Sanyi és Nádas Bence ellen, Varga Ádámmal pedig kipróbáltuk a párost is. Így pontosan át tudom érezni a helyzetüket és az esetleges problémáikat. Jelenlegi minőségemben pedig mindent megteszek, hogy támogassam a versenyzőket."

A kapitány nem messze a sukorói létesítmény mellett nőtt fel, Velencén. Meseszerű az indulása, mert az általános iskolában a tanítónő megtanította írni és olvasni, míg a fia megtanította kajakozni. Ráadásul a tanítónő tanácsolta a szülőknek, hogy vigyék kajakozni, mert eleven gyerek a Dávidka, és az energiáját jól le lehet kötni a vízi telepen. Valahogy sohasem keresett más sportágat, nem csábult el, még ha az első versenyén csak 10 éves korában indult is. Azt egyébként rögtön megnyerte. 18 éves koráig a helyi klub (VVSI) versenyzője maradt, utána érkezett a fővárosba, hogy még jobban kiteljesedhessen a pályafutása.

Bár a szövetség két évre szóló szerződést kötött vele, a jövőbe vetett hite abban rejlik, hogy részt vehet a 2028-as Los Angeles-i olimpián, ahol továbbra is ő vezeti majd a szakágat. Az első év különösen lényeges lesz, hiszen új kihívásokkal néz szembe, de 2026-ra az idei tapasztalatokat felhasználva igyekszik majd eleget tenni az elvárásoknak.

Régóta foglalkoztatta egyébként a gondolat, milyen lehet a kapitányi poszt betöltése, milyen stresszel és kihívással jár. Ezért azonnal tudta, hogy be fogja adni a pályázatát. Azt előre nem tudta, kik lesznek a riválisai. Nyitott egy dokumentumot a laptopján, és amikor eszébe jutott valami, akkor beleírta. Végül egy szép hosszú anyag állt össze, mert mindennap bővítgette. A bizottság a legjobb három közé sorolta az anyagát. Majd a meghallgatáson ugyan nem tudott személyesen részt venni, de mivel a SUP világbajnokságon volt csapatvezetőként, online is meggyőzően szerepelt, és megszerezte a szavazatok többségét.

Tisztában voltam vele, hogy egy jól megfogalmazott pályázatot nyújtottam be, de kicsit aggasztott, hogy talán túlságosan részletes lett, és mi történik, ha a bírálók nem olvassák végig. Azonban amikor észrevettem, hogy néhányan csupán néhány oldalban összefoglalták a saját javaslataikat, megnyugodtam. Úgy éreztem, helyes döntést hoztam, amikor alaposan, minden részletre kiterjedően bemutattam a víziómat a sportág jövőjéről, arról, hogyan kellene újra a reflektorfénybe kerülnie.

Nincs varázslatos üveggömbje, amely előre megmondaná, hogy 2028-ban elérhető lesz-e az áhított aranyérem. Azonban egy dologban biztos: mindent el fognak követni azért, hogy megállítsák a sportág folyamatos visszaesését, és a világbajnokságokon is harcolni fognak a sikerért.

Tóth, aki tehetséges kajakosként kezdte pályafutását, igazán széles körű ismertségre a kereskedelmi televíziózás révén tett szert. A TV2 számos népszerű műsorában feltűnt, mint például az Exatlon Hungary, a Dancing with the Stars és A Nagy Ő, így a nagyközönség számára ismerőssé vált neve.

Vannak, akik pejoratív módon, míg mások humorral közelítik meg a celeb életmódomat, de az igazság az, hogy egyre ritkábban kapok vicceket ezzel kapcsolatban, és már nem is igazán foglalkozom velük. Az egyetlen pozitívum, amit a kereskedelmi tévékben való szereplés hozott, az az, hogy könnyedén figyelmen kívül tudom hagyni a negatív kommenteket. Az olimpia alatt pár percig látható voltam, de a TV2 műsoraiban hosszú hetekig szerepeltem, így összehasonlíthatatlanul ismertebbé váltam.

A kajak miatt senki nem állított meg az utcán, a sportreality-műsor után, de igazából mondhatnám bármelyiket, sokkal inkább. Volt, amiben nem voltam a legjobb, de ez is múlandó, ahogy a siker is.

Ma már ez nem téma önmagamban. Tudom, hogy sokan leszólják ezeket, de négy hónapig telefon nélkül lenni egy idilli helyen, alkalmas egy igazi önvizsgálatra. Amikor azt hittük a csapattagokkal, hogy már mindent megbeszéltünk egymás közt, mindig jött valami új téma. Nagyon mély barátságok alakultak ki, ott is van egy kis csapat, amelyik összetart, sajnos már Csollány Szilveszter nélkül, akinek a halála mélyen megrendített három éve."

Úgy tűnik, hogy a sportág mögött megfelelő alapok állnak, és a gyerekek nyári táborokban szerzett kellemes élményei képesek őket a vízi sport iránt elkötelezni. Ki ne élvezné a víz közelségét? A komolyabb edzések később érkeznek, de a fiatalok számára az olimpiai dobogó még távoli álom, amikor az első kilométereket evezik.

"Ez a sportág igazán izgalmas, bár az izomláz és a légszomj elkerülhetetlen kísérői. A kajakozás rengeteg élményt kínál. Kezdetben azonban a legfontosabb, hogy a gyermekek arcán ott ragyogjon az öröm és a mosoly, hiszen ez táplálja a versenyszellemüket. Idővel, ha úgy alakul az élet, akár a világ legjobbjai ellen is megmérettethetik magukat, de erre még ráérnek gondolni. Most az a lényeg, hogy élvezzék a közösséget és a környezet varázsát. Aki pedig a világ színpadára vágyik, itt, itthon megvan minden lehetősége, hogy a legjobbat hozza ki önmagából."