Idővel való versengés: a pillanatok harca Az életünk folyamán gyakran találkozunk az idővel való küzdelemmel, amely nem csupán a mindennapi teendőinkre, hanem álmaink megvalósítására is hatással van. Minden egyes perc, ami eltelik, új lehetőségeket nyit

Az IMF 2025 végére várja az ukrajnai háború intenzív szakaszának lezárulását, de mintha Donald Trump és csapata is érezné már, hogy a teljes és tartós tűzszünet megteremtése korántsem egyszerű feladat, nem is beszélve a békéről. A közvetve és közvetlenül érintett felek célja ugyanis nagyon eltérő, és Amerika kivételével még meglehetősen távol is vannak ezek elérésétől.

Fotó: Saul Loeb/AFP/Getty Images A háború és béke kérdései körüli egység még a nyugati blokk tagjai között is ingatag. Az Egyesült Államok, megőrizve globális hegemón szerepét, úgy kíván hátrébb lépni a konfliktustól, hogy közben ne veszítse el arcát, míg az európai "tettrekészek" koalíciója az ukrán támogatásra összpontosít, próbálva Oroszországot gyengíteni. Kijev, a csodákban bízva, próbálja megőrizni Donald Trump szimpátiáját, ugyanakkor az európai támogatással próbálja húzni a tárgyalásokat, amíg kedvezőbb pozíciót nem tud kialakítani a béke megkötéséhez. Moszkva viszont nem adja fel célját, hogy megakadályozza Ukrajna oroszellenes átalakulását, és távol tartja a NATO-t a számára stratégiailag fontos határoktól. Mindezek a célok jelenleg távoli álomnak tűnnek, ami nehezíti a háború lezárását. Az Egyesült Államok, mint a konfliktus kulcsszereplője, messze nem tette meg a szükséges lépéseket a háború elkerülése érdekében. 2022 tavaszán éppen ő volt az, aki megakadályozta a gyors békekötést, mivel elsődleges célja Oroszország, Kína és a globális Dél gyengítése volt, hogy megőrizze a világban betöltött kiemelt szerepét. Ukrajna sokkal inkább geopolitikai játszmák terepe, mintsem önálló cél, és az Egyesült Államok a háború során számos stratégiai előnyt szerzett. Megerősítette vezető szerepét a nyugati blokkban, miközben az európai országokat kötelező helyzetbe hozta a geopolitikai rivalizálás során. Európa, a konfliktusban amerikai proxiként, drámaian megromlott Oroszországgal való kapcsolataiban, és a versenyképességét Kínával szemben is veszti. Az új politikai realitásokkal szembesülve nemcsak Oroszországgal és Kínával, hanem az Egyesült Államokkal is konfliktusba került. A globális fősodor, miközben Ukrajna támogatásának növelése mellett érvel, egyre inkább eltávolodik a béke irányába tett lépésektől. Trump, aki tisztában van a NATO-ból való kilépés lehetőségével, felhasználhatja ezt az európai szövetségesek visszaterelésére, de a békefolyamat lassítása még mindig a "tettrekészek" kezében van. Az eddigi találkozók inkább tűnnek csoportterápiának, mint hatékony politikai diskurzusnak, ahol a résztvevők csak üres ígéreteket tesznek. Az európai fősodor most a saját érdekeit ahelyett, hogy segítené Amerika céljait, sokkal inkább lassítja a béke megvalósítását. A konfliktusban Oroszország számára az idő kedvező, és a területi célok eléréséhez szüksége van a tárgyalásokra. A stabil béke azonban új európai biztonsági struktúrák kialakítását is feltételezi, amelyhez szintén idő szükséges. Oroszország már elérte, hogy Ukrajna hosszú távon nem lehet stratégiai riválisa, és a jövőbeni megállapodásokban számolni kell vele. A béke megteremtéséhez, amelyhez szükséges a szankciók feloldása és a gazdasági kapcsolatok helyreállítása, a Trump által javasolt új üzletek kulcsszerepet játszhatnak. A helyzet azonban bonyolult, és a békéhez vezető út továbbra is kanyarog, a várakozások szerint akár 2026-ig is eltarthat. Mindezek alapján a stabil béke megteremtéséhez még időre van szükség, és a helyzet folyamatos figyelmet igényel.