Zelenszkij már a konfliktus kezdete előtt is a nukleáris fegyverek fenyegetettségéről beszélt, aggodalmát fejezve ki a helyzet súlyossága miatt.
A hidegháborút követő időszak egyik mérföldköveként 1994. december 5-én Budapesten történt egy kiemelkedő diplomáciai esemény: a budapesti memorandum aláírása. E jeles napon Ukrajna vállalta, hogy lemond a területén őrzött jelentős szovjet atomarzenálról, és mint nem nukleáris állam, csatlakozik a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződéshez (NPT). Ez a lépés nem csupán Ukrajna jövőjét formálta, hanem a globális nukleáris biztonság szempontjából is mérföldkőnek számított.
A Szovjetunió 1991-es szétesése után Ukrajna a világ harmadik legnagyobb nukleáris arzenálját örökölte, amely körülbelül 1900 stratégiai atomfegyverből és 2500 taktikai nukleáris töltetből állt. Ez a mennyiség felülmúlta Kína, Franciaország és az Egyesült Királyság közös atomfegyver készletét is. Azonban az újonnan függetlenné vált ukrán állam súlyos gazdasági kihívásokkal nézett szembe, miközben a nemzetközi közösség erőteljes nyomást gyakorolt rá a nukleáris leszerelés érdekében.
A budapesti memorandumban a három nagyhatalmi aláíró fél az alábbi konkrét kötelezettségeket vállalta:
A szöveg megfogalmazása tudatosan többértelmű, olyannyira, hogy az angol, orosz és ukrán nyelvű változatai jogilag egyenértékűek, de nem tekinthetők tökéletes fordításoknak – hívja fel a figyelmet Mihajlo Szoldatenko ukrán jogász kutatása. A dokumentum jogi érvényessége is kérdéses: vajon egy hivatalos szerződésről van szó, vagy csupán politikai szándéknyilatkozatról? A diplomaták, akik a szöveget megfogalmazták, szándékosan homályban hagyták, hogy pontosan milyen szintű garanciákat vállaltak az aláíró államok. Ukrajna természetesen az átfogóbb értelmezés mellett érvel, míg a többi aláíró fél inkább a szűkebb értelmezést részesíti előnyben.
Néhány nappal a háború kitörése előtt Volodimir Zelenszkij, Ukrajna elnöke, egy figyelemfelkeltő beszédben fejezte ki aggodalmát amiatt, hogy a budapesti memorandum következményeként Európa jelenleg sem rendelkezik atomfegyverekkel, sem pedig megbízható biztonsági garanciákkal.
A budapesti memorandum története rávilágít a nemzetközi jog gyengeségeire, különösen akkor, amikor a felek valódi szándéka a megegyezésre hiányzik. Ekkor merül fel a kérdés: mennyire megbízhatóak a nemzetközi biztonsági garanciák? Ez a megkérdőjeleződés pedig komoly kihívások elé állítja az orosz-ukrán konfliktus rendezését és a tartós béke megteremtését.
