Az 1960-as években zajló radikális iskolai kísérletek során egy innovatív ábécé született, amely alapjaiban változtatta meg a hagyományos tanulási módszereket. Ez az új írásrendszer nem csupán a betűk formájában hozott újdonságot, hanem a tanítás szemléle

Évtizedekkel ezelőtt a brit iskolások egy egész generációja, tudtukon kívül, részesévé vált egy olyan programnak, amely az olvasási készségek fejlesztését tűzte ki célul – és ennek hosszú távú hatásai máig érezhetők.

Az Initial Teaching Alphabet (ITA), azaz a Kezdő Tanító Ábécé egy különleges és viszonylag kevéssé elterjedt oktatási kísérlet volt, amelyet az 1960-as években indítottak el Nagy-Britanniában. Az innováció célja az volt, hogy a helyesírás fonetikusabbá tételével elősegítse a gyerekek gyorsabb olvasástanulását. Az ITA gyakorlatilag egyik napról a másikra forradalmasította az írástudás szabályait több tízezer gyermek számára, ám mindenféle magyarázat nélkül hamarosan eltűnt a köztudatból - számol be róla a The Guardian.

Az angol nyelv fonémáinak száma körülbelül 44, és ezek a hangok rendkívül sokféleképpen kifejezhetők írásban. Például a hosszú "i" hang (mint az "eye" szóban) több mint 20 különböző írásmóddal rendelkezik. Ezt a zűrzavart ifjabb Sir James Pitman, a híres gyorsírás feltalálójának unokája, mint az olvasást tanuló gyermekek egyik legfőbb nehézségét azonosította. Pitman radikális megoldási javaslata az volt, hogy az ábécét teljesen új alapokra helyezze.

1966-ra az Egyesült Királyság 158 oktatási hatósága közül 140 legalább egy iskolájában alkalmazta az ITA-t. Az új ábécé nem volt végleges helyettesítője a hagyományosnak, a cél csak az volt, hogy a gyerekek gyorsan megtanuljanak olvasni, majd "zökkenőmentesen" térjenek át a szabványos ábécére 7-8 éves korukra. Ám ez az átmenet sokszor nem történt meg ilyen zökkenőmentesen. Sok gyerek a két rendszer között rekedt.

Prof. Dominic Wyse, a University College London korai oktatás területén jártas szakértője, így fogalmazott: "Az ITA mára olyan kísérletnek számít, amely végső soron nem bizonyult hatékonynak. A probléma a szabványos ábécére való áttérés során merült fel, ami miatt a gyerekeknek szinte újból meg kellett tanulniuk az angol nyelv valódi működését. Nem meglepő, hogy ez a megközelítés kudarcot vallott. Bármely oktatási módszer, amely nem a valóságos tanulnivalóra épít, lényegében csak időpocsékolás."

A mai felnőttek, akik ebben a rendszerben sajátították el az írás és olvasás tudományát, még mindig jelentős kihívásokkal néznek szembe.

Sarah Kitt szintén az ITA-t tanulta plymouth-i általános iskolájában az 1960-as évek végén. Nála az ITA hatása messze túlmutat a gyerekkori éveken. "Érzem, ha egy szó helytelenül van írva, de nem mindig tudom helyesen leírni. Néha teljesen lefagy az agyam."- nyilatkozta.

Olvassunk úgy, ahogyan a tanáraink is teszik – ezek azok a könyvek, amelyek segítik a pedagógusokat a szabadságaikra való felkészülésben.

Vannak szakértők, akik másképp látják a kísérlet kimenetelét, és nem tartják azt olyan kudarcnak. Toni Brocklehurst, aki az 1970-es évek elején négy éven át tanította az ITA-t Lancashire-ben, ma is úgy véli, hogy sok tanítványa, különösen a hátrányos helyzetű családokból érkezettek számára előnyökkel járt. "Ezek a gyerekek otthon egyáltalán nem rendelkeztek könyvekkel" - meséli. "Miután elsajátították ezeket a karaktereket, már bármit képesek voltak dekódolni ebben az ábécében. Ez óriási önbizalmat adott nekik."

Egyúttal megjegyzi: "Nem vagyok benne biztos, hogy minden gyermeknél eredményes lenne ez a megközelítés. Különösen a középosztálybeli gyerekek esetében, akiket már fiatalon bevezetnek az olvasás világába, ez inkább csak zűrzavart keltene számukra."